Nagy lendülettel, imádságos lélekkel és tömött hátizsákokkal indult el a Forrás közösség autóbusznyi csapata június utolsó, verőfényes vasárnapján az Almási barlanghoz.
Gyerekzsivajtól éberen érkeztünk meg tíz órakor, a mise előtti utolsó pillanatban a homoródkarácsonyfalvi templom elé (a harangozó már a harangkötélen csipeszkedett), ahol Tamás Huba atya fogadott, aki a szentmise végén beavatott bennünket a település és a középkori templom történetébe.
Miután a falu gyönyörű templomában lelki, majd a plébánia udvarán testi táplálékot vett magához a csapat, újabb autóbuszos kis utazás következett, majd az Almási tetőről gyalog ereszkedtünk le a Vargyasi szorosba. A sziklás, patakos erdei úton jól vette az akadályt az összes résztvevő, a másfél éves legfiatalabb túrázótól a hetvenévesig. Tucat függőhidat láttunk, másztunk elölről, oldalról, alulról, felülről. A barlangban, az izzasztó meleget követően hűvös pára és milliónyi cseppkő fogadott. Denevérekről, kígyókról és medvékről is szólt a fáma, de érzésem szerint egy ekkora csapat hitével nem nagyon tudtak volna mit kezdeni, így nem is próbálkoztak.
A visszaút pár résztvevő számára egy eltévesztett ösvény miatt kissé kalandosra sikerült, de testi-lelki épségben érkeztünk vissza a szoros bejáratához, ahol letelepedve, a gyerekek nagy izgalmára egy háziasított vaddisznó társaságában fogyaszthattuk el uzsonnánkat, majd megpihenve visszagyalogoltunk az Almási tetőig. Az utolsó kanyarok sokunk számára megnyúltak, megszaporodtak és olyan érzésünk támadt, mintha percenként távolabb kerülne a ránk várakozó autóbusz. Aztán, az Úr segítségével végre odaértünk.
A hazautat Lövétén rövid fagyizással szakítottuk meg, majd Szentegyháza érintésével érkeztünk haza. Igazi lelki feltöltődés volt, hiszen újra szembesülhettünk az Úr által teremtett csodálatos világ természeti szépségeivel, valamint töltekezhettünk egymás társaságában.
