A karizmatikus megújulás 50. évfordulóján, a közösségünk tagjaival ismét megtapasztalhattuk, hogy jó megpihenni Isten tenyerén. Felemelő érzés, amikor az Atya betölti a teljes lényed az Ő jelenlétével.
A bensőm minden zegzugába behatolt a Szentlélek, az Ő békéjével, azzal a békével, amit a világ nem adhat, az Ő szeretetével, amit minden ember számára ajándékozni szeretne. Ehhez a mi hozzáállásunk is kell, meg kell nyissuk szívünket a befogadására.
A dicsőítésben rejlő erő ismét érezhető volt, mélységeket bejárva töltött el minden jelen lévő testvért.
Újra bebizonyította Isten, hogy, ha minőségi időt szánok rá, arra, hogy Őt dicsőítsem, akkor azzal a bensőmet gyógyítja, magához emel, egészen közel.
Jó volt elfeledkezni a való világról, és Isten Szentlelkére ráhagyatkozni.
Megszűnt létezni minden körülöttem ezen az estén. Rájöttem, hogy nemcsak egy világban élek, hanem Isten Lelke él bennem.
Imában és dicsőítésben kértük a Szentlélek Úristent, hogy töltsön el bennünket a megújulás tüzével, és újra hozza el számunkra és a közösség számára az Új Pünkösdöt.
Arra is kértük, hogy égessen ki a szívünkből mindent, ami távol tart Tőle.
Irányítsa lépteinket a Szentlelke fényével. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
