L. Enikő vagyok. Köszönet és hála a jó Istenek elsősorban, majd a Regnum Christi alapítványnak és a Forrás közösségnek, hogy augusztusban elvégezhettem a Lelki gondozói kurzust. Most így vissza tekintve is nagyon sok dolog letisztult bennem. Azokon a napokon sok dolgot meg tudtam ami az én életemben jelen volt (vagy van) és elszakított Istentől. Az okkultizmus témában rengeteg dologra rá ismertem, hogy mennyi mindenbe bele vitt a kíváncsiságom és a ,,jó indulatú” emberek segítő készsége, mennyi mindent kipróbáltam csak azért, hogy hátha jobb és boldogabb életem lesz. Ezzel persze nem segítettem magamon, csak az ellenség kötözött egyre jobban magához és irányítható lettem általa. DE ezen a kurzuson felvilágosítottak, hogy mindezt le tudom tenni, meg tudom bánni és meg lehet szakítani mindenféle köteléket ami az ellenséghez köt. Az Isten engem boldognak szeretne látni és csak úgy lehetek az ha szabad vagyok. Meg kell nyitnom a szívemet a Szentlélek befogadására, hogy gyógyítani tudjon! Oda kell figyelnem, hogy miket mondok kim mert a szavaknak hatalma van! Meg tudtam azt is, hogy addig vannak kísértéseink amíg élünk, hogy nincs annál nagyobb, mint amekkorát el tudunk viselni és amit a Szentlélek segítségével legyőzhetünk! A mi Istenünk egy szerető Isten és azt szeretné, hogy lámpásként világítsunk az embereknek az Örök hazába vezető úton – ezzel is Őt szolgálva!!! Legyen meg az Ő akarata!!
B.E.: Régóta észrevettem, hogy az a viselkedés, ami engem jellemez, az nem a legnőiesebb, szeretek az asztalra csapni. Rájöttem, hogy ez nem helyes, ennek nem így kell lennie. Most tudom, hogy nem kell saját magam vádoljam azért, hogy én milyen vagyok, meg hogy ezekért nem lehet engem szeretni. A családomtól nem kaptam meg azt a szeretetet, amely elfogadó, türelmes, megértő, ezért mindig az voltam, aki az adott helyzetben rátesz egy lapáttal.
Egy másik dolog, amit megértettem, az az, hogy nincsen reinkarnáció. Olvastam erről, hallgattam anyagokat, és már nagyon belevittek a dolgokba, mert hogy annyira logikusnak tűnt egy idő után minden. Észrevettem, hogy valami súrlódás van, de nem tudtam megérteni, hogy hol és miért. Már tudom, hogy nem Isten szerint való, és ez az eszme téves.
T. K.: Nagyon nehéz volt felismerni, hogy a szeretet hiánya, a túl sok elvárás, a dicséret hiánya mennyi sérelmet okozott az életem során. És valójában ezeket mind én követtem el a lányaimmal szemben. Eddig nem tudtam bocsánatot kérni, de elkezdtem gyakorolni, most is dolgozom rajta.
T. E.: Ahhoz hogy a szüleim szeressenek, én jó kislány voltam, viszont édesapám szeretetét soha nem tudtam kivívni, soha nem voltam elég jó. Hatéves korom után nagyszüleim megismertették velem Istent, megtudtam, hogy Ő mennyire szeret, viszont társult hozzá egy olyan hamis kép, hogy Isten csak akkor szeret, ha én jó gyermek vagyok. Amikor növekedtem is, ilyen hamis eszméket hallottam, hogy Isten szeme mindent lát, tehát vigyázz, mert ha te így és így teszel, akkor Ő nem szeret, és Isten nem ver bottal, tehát ha valami rossz történik veled, az annak a következménye, hogy te valamit tettél és Isten megbüntet ezért. Tehát nem az, hogy esetleg a tetteim vonják maguk után a körülményt, hanem Isten büntet. És én nagyon akartam, hogy Isten szeressen, ezért nagyon akartam jó kislány lenni, és megfelelni Istennek. Nagy felismerés volt, amikor ezeken elgondolkodva, a teljesítmény-központúság és perfekcionizmus témája kapcsán kezdtem rájönni, hogy valójában én is mindig mások szeretetét kerestem, és szükségem van a gyógyulásra.
N. G.: Nem tudtam, hogy hogyan kell letenni a nehézségeket, hogy ilyen is létezik, ahol le lehet tenni, és át tudjuk adni Krisztusnak a nehézségeinket, és megkönnyebbülünk sok mindentől. Tegnap sikerült átadnom Krisztusnak. Megtudtam, hogy ezek az okkult dolgok mennyi rosszat tesznek, és a városunkban is léteznek. Valamikor én is ilyen láncokat és karkötőket vettem, hogy ha hordozzuk, akkor jó úton fogunk járni, jó életünk lesz. És megígértem, hogy ezektől mind meg fogok szabadulni. És olyan voltam, hogy mindent csak én tudok a legjobban megcsinálni, a barátnőmet is mindig megszóltam, ha nem úgy csinált valamit, ahogy én tudnám, de ezt többet nem fogom tenni.